MAGYARORSZÁGI HIVATALOS PARTNERE 
Pegazus – 2022. agusztus
Egynapos versenyek, - hogy bárki beszállhasson
A hazai Working Equitation Egyesületnek az idei évtől bővült a versenynaptára, hiszen már egynapos versenyeket is szerveztünk, ezzel is több lehetőséget biztosítva a munkalovas közösségnek, hogy felmérjék, mire képesek téthelyzetben.
Ezen események kapcsán számos könynyítést biztosítottunk a résztvevőknek – például csak a díjlovaglás és stílus-akadálypálya feladataival kellett megbirkózniuk – annak érdekében, hogy maximális teljesítményt tudjanak elérni, még akár azok is, akik első alkalommal vettek részt versenyen, hiszen az egyes versenyszámok más-más követelmények elé állítják a párosokat. Az optimális felkészülési szint eléréséhez a versenyt megelőző napon egyéni edzésen vehettek részt a lovasok, ahol az utolsó finomításokra is lehetőség nyílt a díjlovasnégyszögben és az akadályok között egyaránt, ezzel is erősítve a „hazai pálya előnye” érzést. Azon részfeladatokban, ahol esetleg lehetett számítani hibára, a versenyzők személyre szabottan kaptak tanácsokat, hogy milyen megoldással segíthetik a lovat – hiszen a versenyhelyzettel járó stressz egyértelmű hatással van a lovasra és ezáltal a lóra is.
Az ebédszünetben a nézők számára is igyekeztünk látványos programokat biztosítani, a legutóbbi eseményünk során például Császár Mariann a legmagasabb, S (masters) kategóriában tartott bemutatót Mozart nevű lovával, miközben elhangzottak az erre a szintre vonatkozó szabályok– itt már végig egy kézzel lovagolva kell teljesíteni a feladatokat –, és az egyesakadályok nehézségei. Interaktív jelleggel a verseny bírója, Kappel Edit tartott pályabejárást a nézőknek, ahol az érdeklődő közönség feltehette a kérdéseit, bejárhatták a stílus-akadálypálya vonalvezetését, és érdekes kulisszatitkokat tudhattak meg, mennyire komplex tudást és magas koncentrációt igényel a lovas részéről az akadálypálya teljesítése.
Az idei első gyerekversenyen jól látszott, hogy az ifjú lovasok nagyon komolyan veszik a felkészülést, és a szorgalmas gyakorlásnak meg is volt az eredménye. Ügyes lovasokat, szép, pontos lovaglásokat láttunk, méghozzá nem egy esetben jól képzett iskolalovakon. Ebből jól látható, hogy az után- pótlás képzésében kitűnő lehetőséget biztosít a sportág. Megtanulnak versenyhelyzetben koncentrálni, problémákat megoldani, a felkészülés során és a versenyen is segítik egymást, együtt készülnek, izgulnak, készí- tik elő a lovakat, egy csapattá válnak. Amikor a fiatal lovasok a haladó gyerek kategória feladatait már magabiztosan teljesítik, továbbléphetnek a felnőtt E kategóriába, ezáltal a fejlődésük biztosított a ma- gasabb kategóriák felé.
„Megtanulnak versenyhelyzetben koncentrálni, problémákat megoldani, a felkészülés során és a versenyen is segítik egymást, egy csapattá válnak”
A versenyzői mezőny az idei évben eddig is rendkívül színesnek bizonyult. Láthattunk sok ismerős arcot, akiknek a fejlődését izgalmas végigkövetni, hogyan lépnek magasabb kategóriába és birkóznak meg az egyre nehezedő feladatokkal. Emellett megismerhettünk új lovasokat is, köztük „elsőbálozókat” is; voltak igazán megható pillanatok, amikor a közönség szinte egy emberként szurkolt egy teljesen látássérült lónak és a lovasának a híd és az ugrás akadályoknál; és voltak, akik szinte egy levegővel próbálták végiglovagolni a pályát. A versenyeink jelentősek abból a szempontból is, hogy közösségi élményt nyújtanak a résztvevők számára. Új ismerősökre, hasonló érdeklődésű barátokra lehet szert tenni, akikkel az évről évre ismétlődő eseményeken találkozhatunk és végig lehet kísérni egymást a fejlődés útján. Mindezek mellett ezek a megmérettetések lehetősé- get teremtenek arra, hogy a lovasok rutint szerezzenek a téttel járó teljesítményhelyzetekben, ahol a bírók értékelik őket, miközben másokkal vetélkednek, megtanulják a versengéssel járó stressz kezelését, ami által később nyomás alatt is jobban teljesítenek, akár az élet más területein is. A 2022-es szezonban két-két egynapos verseny került a versenynaptárba a felnőttek és a gyermekek részére, amit egy kétnapos versennyel koronázunk meg szeptember 17–18-án a kiskunfélegyházi Fekete Lovastanyán, ott már külföldi főbíró működik majd közre.
Az eddigi tapasztalatok alapján elmondható, hogy a munkalovas sportágban szinte minden úgy működik, mint az életben. A körülmények nem sterilek, változatos a környezet, hangos lehet a zene, a nézők jönnek-mennek, netán szurkolnak is, a pályán folyamatosan ismeretlen akadályokkal és nehéz vonalvezetésekkel, valamint különféle díszítőelemekkel szembesülhetnek a párosok. Ugyanakkor fontos, hogy ne ve- szítsük el a lelkesedésünk, hiszen a legfontosabb, hogy a ló és a lovas is jól érezze magát és az elért eredmények mellett az egyéni teljesítményt értékeljük.
Mindezt alátámasztandó, álljon itt egy számunkra nagyon kedves résztvevői vélemény, amelyet egy versenyünket követően fogalmazott meg Kormanik Andrea lovasbarátunk: „Első perctől nagyon élvezzük a Working Equitation szellemiségét. Nézőként ott voltunk a májusi versenyen is. Ilyen kedves, egymást tisztelő közösséggel én még nem találkoztam! Olyan pozitív benyomással tértünk haza, ami végképp megerősítette, hogy nemcsak sportra, de csapatra és talán otthonra is leltünk. Mindenkinek volt egy kedves szava egymás lovára, lova-ára, senki nem »méregette« a másikat. Külön kiemelném a bírók empatikus hozzáállását, a támogató, bátorító megjegyzéseket, amivel egy-egy nehéz helyzetet megoldó lovast díjaztak.”
MINDEKÖZBEN A VB-N
A Pegazus augusztusi számának megjelenése előtt közvetlenül pár nappal zajlott a munkalovas világbajnokság Franciaországban, ahol hazánkat két páros képviselte: Kappel Edit és Bolivár nevű lova, illetve Kertész Borbála és Marokkó nevű lova.
A felkészülést komolyan befolyásolta az időjárás, hiszen a melegrekordokkal tarkított napokon nem volt könnyű megtalálni az edzésre alkalmas időpontot. A nagy melegben a technika pontosításán volt a hangsúly, a kondíciójavítást pedig a hűvösebb órákra kellett időzíteni. Elkészültek a kantárok, a versenyruházat és az alátétek, köszönet érte a támogatóinknak! Az utazás sem volt egyszerű feladat. A kétnapos útvonal megtervezésekor fontos szempont volt a „lovas” pihenők beiktatása, a lovak egészségügyi felkészítése a takarmány és a táplálék-kiegészítők beszerzése, amelyek a lovak lehető legkellemesebb közérzetét hivatottak biztosítani. Ez már csak azért sem volt egyszerű, mert nagyon körültekintően kellett megválasztani az alkalmazott készítményeket a szigorú doppingellenőrzés miatt.
Az utazás egyébként meglepően jól sikerült. A pihenők megtartásán felül egy éjszakát tranzitistállóban töltött a csapat, és több mint 1700 km megtétele után viszonylag jó állapotban érkeztek meg a franciaországi versenyhelyszínre, Les Herbiers-be. Érkezés után egy teljes napjuk volt a lovaknak és lovasoknak a pihenésre, az új környezettel ismerkedésre. Július 19-én a részt vevő lovasok felvonulásával nyitották meg a versenyt a település főterén; 18 ország közel 50 versenyzője képviseltette magát. A verseny a díjlovasprogramok bemutatásával kezdődött, majd az ezt követő napon a stílus-akadálypálya lovaglása volt a feladat. Július 22-én a gyorsasági akadálypályák következtek, és végül 23-án a marhaterelésben mérték össze a tudásukat a versenyzők.
Magyarország először képviseltette magát a munkalovas világversenyen, és bár nagyon fiatal a sportág hazánkban, büszkék lehetünk a két hazai párosra, akik remekül bizonyítottak, minden versenyszámot teljesítve szép és igazán nem várt jó helyen végeztek: Kertész Borbála és Marokkó 34., Kappel Edit és Bolivár 37. lett. Marokkó volt az egyetlen fjord ló a mezőnyben, és Borkával nagyon népszerűek voltak a helyszínen és a versenyt a közösségi médiában követők között is. Csak meg- jegyezzük, hogy több lovasnak nem sikerült egy-egy akadálypálya teljesítése, mert vagy hibásan vették az akadályt, vagy sorrendet tévesztettek, és így kizárták őket az adott versenyszámból.
A részletekről a szeptemberi Pegazusban beszámolunk.
Working Equitation Magyarország Egyesület
Az eredeti cikk PDF formátumban
