A februári hónap is gyorsan elrepült számomra.

Mindjárt a legelején az első támogatást is megkaptuk az Equine Top Supplements-től, egy 4 hónapra elegendő Cortaflex formájában. A doboz tetejére pedig a következő feliratot írták:
„Hajrá Borka és Marokkó!"

 Mikor megérkezett először nem értettem, aztán miután összeraktam csak ültem a dobozzal az ölemben és arra gondoltam, hogy…. „Úr Isten! Tényleg igaz!” …és sok olyan ember is támogat, akiket igazán nem ismerek, de ők mégis gondolnak rám és a lovamra.

Ma is libabőrös leszek, mikor meglátom a feliratot a doboz tetején, eszembe juttatja, hogy mire is készülünk és annak ellenére, hogy számomra még mindig nagyon szürreális, mégis igaz, hogy Világbajnokságra készülünk az imádott lovammal.

Ezúton szeretném megköszönni az Equine Top Supplements-nek a támogatást, nagyon sokat jelent számomra!

A felkészülés következő fázisa a feszítőre és a félkezes szárkezelésre való visszatérés volt. Ehhez Kappel Edittől kaptunk kölcsön egy, a miénktől eltérő kidolgozású feszítő zablát, hogy kipróbáljunk egy más felépítésű zablát is, hiszen minden lónak eltérő a szájszerkezete (is), ezért más zabla kialakítás kényelmesebb lehet a lovak számára. A gyakorlás során felváltva használtunk feszítő- és csikózablát, és leginkább idomító feladatokat gyakoroltunk és javítgattunk mind a két kantár típussal.

Emellett nagy figyelmet szenteltem az ülésemnek is. A fő probléma továbbra is a könyököm és a vállaim pozíciója volt, mostanra ugyan javultak, de még mindig van mit csiszolni rajtuk. Hogy jobban haladjak az ülés kiigazításával, az „Egyensúlyban a nyeregben” kurzus végén kapott erősítő, mobilizáló és nyújtó gyakorlatokat gyakoroltam.

Majd a hónap végé fele eljött a számomra a már jól megszokott aggodalom, hogy mi van, ha fáj valamilye Marokkónak, főleg a lábaira szoktam gyanakodni ilyen esetekben, amikor nem egészen úgy mozog és viselkedik, ahogyan azt megszoktam tőle. Mivel abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a szüleim mind a ketten állatorvosok, neki is tudtunk állni mindenféle sántaság vizsgálatnak (csak simán vezetve, illetve futószáron, aztán hajlítási próbával és lovas alatt is), de minden esetben negatívak voltak az eredmények. És mivel egy nappal később a viselkedése is a régi lett, sikerült megnyugodnom, hogy bármi is volt a gond az nem a lábaiból indult és már el is múlt.

Ezt a rövid krízist legyűrve nekiálltam az edzőképzőre megtanulni a szabályzatot, hogy az elméleti vizsga részen ne érjen annyi váratlan kérdés. Az edzőképző nagyon sokat segített abban is, hogy tudatosabban lovagoljam az akadályokat és az azokon kívüli feladatokat is, hogy még többet figyeljek a kezeim, a lábaim és összeségében minden testrészem pozíciójára és, hogy az egyes problémákat könnyebben át tudjam látni és gyorsabban megtaláljam rájuk a megoldásokat is.

Végezetül pedig elkezdetem összerakni a díjlovas program vonalvetetését, amit majd lovagolni szeretnék április végén Ausztriában, az Ebreichspark-ban megrendezésre kerülő versenyen és amennyiben ott beválik, majd a Világbajnokságon is.

• Előző
• Tovább